We use cookies on our website to provide the best possible user experience for our visitors.

You are able to use the following "cookie" settings:

Details about "Cookie" settings...

You will be able to reach this surface and change your settings anytime in the future by clicking to the "Cookie setting" button placed down in the footer box.

Részmunkaidős foglalkoztatás buktatói

A részmunkaidős foglalkoztatás sok munkáltató számára okoz nehézséget a gyakorlatban és az adminisztráció szintjén egyaránt. Rengeteg bizonytalanság van azzal kapcsolatban, hogy mennyiben kezeljék őket különbözően a teljes munkaidőben dolgozó munkatársakh

time-371226_1920A részmunkaidős foglalkoztatás alapjába véve azt jelenti, hogy a munkavállaló kevesebb munkaórát (6 vagy 4 órát) dolgozik naponta, s ennek megfelelően időarányosan kevesebb fizetést kap. Még is sok esetben felmerülnek kérdések arra vonatkozóan, hogy mely esetekben kell azonosan és mikor kell eltérően kezelni őket a teljes időben foglalkoztatottaktól. Az alábbiakban a kérdéses eseteket vesszük végig.

 

1.     Fontos, hogy a munkaszerződésben rögzíteni kell a részfoglalkoztatást.

 

2.     A részmunkaidő kötelező biztosítását kizárólag a munkavállaló kezdeményezheti. A legismertebb, hogy a kisgyermekes szülők a törvényben meghatározott esetben és módon igényt tarthatnak arra, hogy részmunkaidőben foglalkoztassák őket. Kevésbé ismert szabály, hogy ha a fogyatékos munkavállalónak részmunkaidőre van szüksége ahhoz, hogy fogyatékosságának megfelelő körülmények között dolgozzon, és ez a munkáltatónak nem jelent aránytalan megterhelést, akkor számára is kötelező a részmunkaidőt biztosítani. Viszont ilyenkor is módosítani kell a munkaszerződést.

 

3.     A bérezéssel kapcsolatban alapelv, hogy az elvégzett munkát időarányosan kell kifizetni. Egyes díjazási elemek viszont nehézségeket okoznak, mert azonos módon vonatkoznak a teljes és a részmunkaidős dolgozókra is.
Ilyen pl: ha a munkáltató valamilyen szociális juttatást oszt, költséget térít meg vagy lakhatási támogatást ad. Ezekben az esetekben nem lehet arányosítani.

 

4.     A részmunkaidősök szabadságolása is nehézkes, mert logikusan, ha a teljes munkaidőben dolgozónak 20, akkor a részmunkaidősnek évi 10 nap szabadság jár. Azonban ez valójában kétszeres felezést jelentene. Évi 20 munkanap egy nyolcórás foglalkoztatottnál évi 8×20 munkaóra fizetett távollétet jelent.  A részmunkaidős foglalkoztatott esetében ez évi 4×20 munkaóra fizetett szabadság, ami szintén 20 munkanap. A 10 munkanapnyi szabadság tehát éppen a fele lenne ennek. A szabadságolás terén tehát a részmunkaidős személy pontosan ugyanannyi munkanap fizetett távollétre jogosult, mint a teljes munkaidős. Ez csak látszólag sérti az időarányosság elvét, valójában pontosan megfelel annak.

 

5.     További arányosításra is szükség van, amiket a munkatörvénykönyve szabályoz. Ilyen például, hogy a munkavállaló munkaideje nem lehet négy óránál kevesebb naponta. Ennél kevesebb lehet a részmunkaidős dolgozóé.

 

6.     A rendkívüli munkaidő éves maximumánál is arányosan kevesebb a részmunkaidős munkavállaló számára irányadó mérték. Továbbá arányosítani kell az ő munkaóráikat, ha a szerződéstől eltérő körben és helyen kell dolgozniuk, ugyanis a törvény szerint a teljes munkaidősök ezt legfeljebb évi 44 munkanapon vagy 352 munkaórán át tehetik meg jogosan.

 

7.     A kisgyermekeseknek lehetőségként kínálkozó, a munkáltató számára kötelezően elfogadandó részmunkaidős konstrukció gyakori velejárója, hogy a munkavállaló gyedről/gyesről tér vissza dolgozni, korábbi teljes munkaideje helyett részmunkaidővel. Ilyenkor hibalehetőség, ha a munkáltató a gyermekgondozási távollét alatt felgyűlt szabadságokat már a részmunkaidős rendszerben adja ki. Ez helytelen, mivel a munkavállaló még teljes munkaidős státusza alatt szerezte a visszatérésekor kiadandó szabadságot, vagyis azokra még a nyolcórás munkaideje alapján jogosult.

 

Források:
www.ado.hu   
https://www.hrportal.hu/article_print.php?id=139800

 

 
 


Back